Cittadella falai (Veneto)
2019. december 15. írta: Dwight

Cittadella falai (Veneto)

cittadella_aerea.jpg

Az egykori római település, Cittadella mai városszerkezetét a padovaiaknak köszönheti, akik 1220–21-ben stratégiai céljaik érdekében katonai-igazgatási központot szándékoztak létrehozni az ellenőrzésük alatt tartott területen. Az új város stratégiai jelentőségét az adta, hogy a Padova–Bassano és a Vicenza-Treviso utak kereszteződésében fekszik, ez tette Castelfranco ellenlábasává. A két várost azért hozták létre, hogy egymás ellenségei legyenek, ugyanakkor rendezett és harmonikus városszerkezetük, amelyben a funkcionalitás és a jelképiség egyesüléséből született ideális modell öltött testet, közelíti őket egymáshoz. Tökéletes mértani formájukat – az egyik kör, a másik négyzet – két, egymásra merőleges tengely osztja fel négy szabályos, sakktáblaszerűen tagolt részre. A Padova legősibb városrészének nevét viselő Cittadella történetét a térség hatalmi harcai szabták meg: 1237-ben Ezzelino da Romano, 1319-ben a veronai Scaligerik, 1389-ben a milánói Gian Galeazzo Visconti foglalta el, majd ismét Padova fennhatósága alá került egészen 1405-ig, amikor Velence tette rá a kezét. 1483-ban átengedték Roberto di Sanseverino zsoldosvezérnek, 1504-ben Pandolfo Malatestának adták, a Cambrai-liga ellen vívott háború után 1509-től ismét Velence tulajdona. Katonai szerepének megszűntével kereskedővárosi jellege erősödött, ám a falakon kívüli városrész fejlődése során is figyelembe vették az erődváros eredeti elrendezését. 

camminamento-do-ronda.jpg

Városfalak


Hatalmas, de mégis elegáns falgyűrű veszi körül a várost – ez az 1461 méter hosszú, 12-13 méter magas ellipszis a középkori erődváros lényegét fejezi ki. A téglából és kavicsból emelt falakon vakárkádok és guelf típusú csipkézet fut végig (a ghibellin csipkék egy XIX. századi restaurálás során kerültek ide). Az erődrendszer központi alkotó - eleme volt a falgyűrűt tagoló 12 nagyobb és 16 kisebb torony. A négy égtájnak megfelelően tájolt négy városkapu a négy legfontosabb szomszédos város felé néz: a Trevisói kapu kelet, a Padovai kapu dél, a Vicenzai kapu nyugat, a Bassanói kapu észak felé. Míg az első három kapun hármas árkádsor, az ellenséges támadásoknak jobban kitett negyediken öt árkád szűri meg a forgalmat. Mind a négy kapun különböző korokból származó freskótöredékek láthatók. A városba lépve meggyőződhetünk arról, hogy a városszerkezet valóban első látásra könnyen áttekinthető. A tengelyt alkotó főutcák mentén alacsony házak állnak, melyeket a via Román és a via Garibaldin árkádokkal láttak el. A csekély távolság miatt a bejárati kapuval átellenben, a város túloldalán lévő kaput is nyomban meglátjuk, és felmérhetjük a város szívét alkotó teret is.

piazza.PNG

PIAZZA PIEROBON

A két út kereszteződésében kitáruló, központi elhelyezkedésű térre néz a Santi Prosdocimo e Donato plébániatemplom, amelyet a XIII. században emeltek, de a XVI. században újjáépítették, majd Domenico Cerato és Ottavio Bertotti Scamozzi 1774–1826 között neoklasszicista stílusban átalakította. Egyhajós belső terében a jobb oldali fal mentén álló Szeplőtelen fogantatás kápolnája XIII–XV. századi, valamint Jacopo Bassano 1538-as freskóit őrzi az eredeti templomból. Szintén a régi templomból maradt meg a sekrestyében látható Jacopo Bassano-mű, az Emmausi vacsora (1537–38), ugyanitt találjuk több, venetói iskolából származó mű társaságában Palma il Giovane Jézus megkorbácsolása c. alkotását. A tér nyugati oldalán áll a Városháza XIV. századi, de az 1900-as évek elején átépített loggiája, amelyet a velencei oroszlán mellett a régi városbírák címerei díszítenek.

magas.PNG

A FŐUTCÁK MENTÉN

A főtérről nyugat, vagyis a Vicenzai kapu felé indulva az 1817–28 között épült városi színházhoz (Teatro sociale) jutunk, a keleti Trevisói kapu irányában viszont a palazzo Pretorióhoz érkezünk: a palota Roberto di Sanseverino rezidenciája volt a XV. század végén, a XVI. század első éveiben pedig Pandolfo Malatesta lakott benne.
Az észak–déli várostengely mentén találjuk a XV. századi Podesteria di fuori épületét, amely a „külső területek” igazgatási központja volt, déli irányban pedig, a via Garibaldi végén az Ezzelino da Romano által 1251-ben épített politikai börtön, a torre di Malta (Máltai torony) áll, amelyről Dante is megemlékezik a Paradicsom IX. énekében. A toronnyal szemben, az út másik oldalán a XIII. században épült Torresino templom támaszkodik a városfalnak, a falakon kívül, de nem túlságosan messze találjuk a XII. századi San Donato plébánia épületét, amely sokáig a város legfontosabb temploma volt.

Részletesebb mindenre kiterjedő leírást és turista információkat megtalál a VilágVándor sorozat Padova és környéke című útikönyvében.

borito_kep.PNG

Ezek a 2G útikönyvek első termékei, melyek a könyv és az okostelefon házasításából születtek, ahol a hagyományos útikönyvekhez QR-kódok segítségével biztosítjuk az aktuális információk letölthetőségét az internetről. 2020-ban jelennek meg az első 3G útikönyvek, ahol rövid, néhány perces videók színezik majd az anyagot.

A VilágVándor útikönyvek eddig megjelent részeit szintén megtalálja a webshopunkban.

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagvandorsorozat.blog.hu/api/trackback/id/tr415350548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása