Toszkán tengerpartnak egy hozzávetőleg 250 kilométer hosszú partszakaszt neveznek Olaszország nyugati részén mely sziklás parttól a finomhomokosig nagyon széles választékot kínál. Strandolás mellett számtalan izgalmas település, látnivaló várja az ide látogató turistákat, melyekből az alábbiakban szeretnénk egy kis ízelítőt adni.

Viareggio

 A város, noha vitathatatlanul a legnagyobb fürdővárosok egyike, nem feledkezett meg hajdani gyökereiről: a halászathoz kapcsolódó számtalan tevékenység, de főként a csodás jachtokat készítő hajóépítő műhelyek bizonyítják, hogy a város hű maradt a tengeri életformához. Ez az igazi erőssége, s ez teszi lehetővé azt is, hogy a város télvíz idején nagy tömegeket vonzó rendezvényeket tartson, amilyen a nemzeti hagyományok közt kiemelkedő fontosságú, nemzetközi hírű karnevál, amelynek csúcspontja a feldíszített karneváli kocsik felvonulása. A várostól északra eső műhelycsarnokokban dolgozó kocsikészítő mesterek munkáját egész évben meg lehet nézni.

Viareggio egy olyan város, amelyet egyhuzamban kell végigjárni azért, hogy ráérezzünk a sokszínűségére, mert itt inkább ez, s nem az egyes műemlékek számítanak. Felhívjuk a figyelmet a város északi részén elterülő pineta di Ponente píneafenyő-ligetére, amelynek különlegessége, hogy városi környezetbe telepítették. A hírneves tengerparti sétány a Hotel Principe di Piemonte elől indul, ez az 1920-as években itt épített nagy szállodakomplexumok egyike. Ettől délebbre található a piazza Mazzini, a fürdőhelyi élet egyik csomópontja. A tengerparti sétány innen induló szakasza olyan, mint egy érdekes építészetistílus-gyűjtemény.

A fürdőváros az 1900-as évek elején épült ki, de szecessziós faépületei egy 1917-es tűzvészben elpusztultak. Az 1920-as évekre az art deco és a szecesszió kora leáldozott. Az akkori újjáépítések során az építészek bátran elegyítették a különböző formavilágokból merített elemeket. Ekkor épült fel a neoklasszicizmus felé hajló Cinema Savoia; a Duilio ’48 szecessziós hatású épülete; a Galleria del libro divatház (1929); a Gran Caffè Margherita Galileo Chini dekorációival és az art deco jellegű Bagno Balena (Bálna-fürdő).

Carrara

Az Ápuai-Alpok fehér falai szolgálnak háttérül Carrara (100 m) városának, amelyet a márvány tett ismertté az egész világon: itt márványból vannak a műemlékek és a templomok, a szobrok, a szökőkutak, de a terek és középületek díszei is. A városközpontban tett látogatásunk tulajdonképpen egy folyamatos – olykor visszafogott – párbeszéd ezzel a nemes anyaggal, amelynek Alberico Cybo Malaspina (1568-tól Massa hercege és Carrara márkija) azt a feladatot szánta, hogy újjávarázsolja a város arculatát.

A Matteotti térről a via Román haladva, a via Roma és a via Verdi kereszteződésénél találjuk az Accademia di Belle Artit (Szépművészeti Akadémia), amelyet a herceg alapított. Továbbhaladva a márványszobrokkal gazdagon díszített piazza dell’Accademián és a piazza Gramscin keresztül eljutunk a via Santa Mariára, amely Carrara leg régebbi utcáinak egyike. Bal oldalon, az épület márványhomlokzatán nyíló három négyszögletes ablakról jól felismerhető Emanuele Repetti (1776–1852) természet- és földrajztudós 1300-as években épült háza; a hagyomány szerint 1343-ban ebben a házban lakott Petrarca is. Az utca a piazza Duomóba torkollik, amit szintén a herceg alakíttatott át.

Nyári napokon a műemlékekben gazdag városközpontban különleges hangulat uralkodik a Szobrászati Biennálé (Biennale di Scultura) idején, amikor ismert művészek műveit állítják ki Carrara legszebb helyein, illetve a Szobrászati Szimpózium (Simposio di Scultura) alkalmával, amikor fiatal művészek a téren, a közönség szeme előtt faragják ki szobraikat.

Massa

Massa és Carrara az Ápuai-Alpok lábainál, de a tengerparthoz képest kissé magasabban található (65m). Massa városának magját két egymás mellé épült városrész alkotja: egy magasabban elhelyezkedő, s a Roccával „megkoronázott” középkori városrész, valamint az 1500-as években, I. Alberico Cybo Malaspina által, a Carrarát is birtokló hercegség fővárosaként alapított, sík területen található alsó városrész. A városon kívül kialakult modern városrész az ipar és turizmus elterjedésével, fokozatosan egészen a tengerpartig terjeszkedett.

A városnézést a piazza degli Aranciról, a Malaspina család városrendezési álmait a legnyilvánvalóbban valóra váltó impozáns palotának helyet adó térről érdemes kezdeni. A tér azokról a narancsfasorokról kapta a nevét, amelyek a XIX. század első felétől ölelik körül. Innen két külön vezet: a via Dante Alighierin a dómhoz érkezünk, illetve a görög istenség oszlopával díszes piazza Mercurión átvágva, majd a via Piastronatán felkapaszkodva a Roccához érünk.

A basilica di San Francesco e San Pietro, eredetileg San Remigio (1389) 1447-ben lett kibővítve, majd az 1660–70 közötti átépítések során nyerte el mai formáját, míg az erődítmény, amelyhez kikövezett út vezet fel, négyzet alaprajzú, és egy középkori magból, valamint egy díszes ablakos, szép, színes homlokzatú palotából áll, amelyet a Malaspinák a XV–XVI. században építtettek. Az 1300-as években épült erődítményben a gyalogosan körbejárható bástyafal uralja az egész síkságot, róla csodálatos panoráma nyílik a vidékre.

További izgalmas leírásokat találhat Pisáról, Luccáról továbbá a toszkán tengerpart déli részéről a VilágVándor sorozat  Pisa és a toszkán tengerpart című útikönyvében.

Ezek a 2G útikönyvek első termékei, melyek a könyv és az okostelefon házasításából születtek, ahol a hagyományos útikönyvekhez QR-kódok segítségével biztosítjuk az aktuális információk letölthetőségét az internetről. 2020-ban jelennek meg az első 3G útikönyvek, ahol rövid, néhány perces videók színezik majd az anyagot.

A VilágVándor útikönyvek eddig megjelent részeit szintén megtalálja a webshopunkban.