Gytheio

A Menelaosz spártai palotájából menekülő Helené és Parisz a legenda és Homérosz szerint első szerelmes éjszakáját Marathóniszi szigetén töltötte, amelyet ma töltés kapcsol össze a szárazfölddel, illetve a parton fekvő dél-peloponnészoszi településsel. Erről a sziklazátonyról indultak előbb a közeli Kithira szigetére, majd Trója felé.
A sziklákon később a föníciaiak létesítettek bíborcsigahalász-telepet. A mai utazók viszont a vadregényes Mani-félsziget felfedezésére érkeznek ide.

A Mani-félsziget

77 km-es kitérő délre a kopár, napégette tájon, a nyaranta olykor Afrikát idéző hőségben, erődítmények és tornyok között, amelyek változó magassága pontosan megfelelt a tulajdonosok által elfoglalt társadalmi pozíciónak. Egy darabka a már-már elfeledett, isten háta mögötti Görögországból, ahol a szinte lakatlan vidéken a nők még mindig hosszú, fekete ruhában járnak, s a temetéseken a jellegzetes siratóénekeket kántálják. Olyan hely ez, ahol a tengerpart nagy részét meg sem lehet közelíteni a szárazföld felől, éppen ezért tökéletes azok számára, akik vitorlás vagy motoros hajójukkal zavartalan pihenő- vagy fürdőhelyet keresnek maguknak. Az első erődítményt, egy XIII. századi frank vár romjait, 11 km után Passavas közelében látjuk az úttól balra.

26 km-t megtéve Areopolinál érjük el a tengert, hogy nem sokkal utána Diros barlangjainál (Caves of Diros) (37 km) leereszkedjünk a föld mélyébe: az Alepotrypa-barlangban őstörténeti leleteket, barlangrajzokat találtak; Glifada barlangját föld alatti folyó mosta ki, amely a mai bejárat alatt ömlik a tengerbe. A félsziget jellegzetességei a középkori templomok: a Charouda (Χαρούδα) falu (45 km) XI–XII. században épült templomában freskók, akárcsak Ano Gardenitsa (ΆνωΓαρδενιτσα) két évszázaddal későbbi Agios Sotirios templomában (58km); ez utóbbiakon frank hatás látszik (az apszis kufista díszítőmotívumai viszont arab eredetűek). Nomia (Νόμια) templomában (61 km)a XIII–XIV. századi freskók Jézus életét mesélik el.

Szép kilátás nyílik innen a szemközti, elhagyatott Kitta (Κοίτα) falura, amint hasonlóképpen vad látványt kínál a 67,5. kmnél Gerolimenas (Γερολιμένας), bár fekvését és az első benyomásokat tekintve kétségtelenül a 77. km-nél fekvő Vatheia (Βάθεια) viszi el a pálmát: a falu teljesen elhagyatott házait a tavasz kezdetétől zöldbe borítják az olajfák és a mediterrán bozótligetek.

Innen adódik a legszebb kilátás a félsziget déli csücskére, a Tenaro-fokra (Matapan-fok), ahol 1941-ben az olasz flotta vereséget szenvedett az angoloktól. Porto Kagio (Πόρτο Κάγιο) neve (Fürjek kikötője) emlékeztet arra, hogy napjainkban a vadmadarak a vidék egyetlen lakói. A Mani-félsziget keleti oldala némiképp eltérő képet mutat, köszönhetően elsősorban annak, hogy itt kevésbé erős a széljárás; a part mindazonáltal itt is rendkívül tagolt, egymást érik a kis öblök, de – vigasztalásképpen – megjelennek az első ciprusfák is.

Részletesebb mindenre kiterjedő leírást és turista információkat találhat a VilágVándor sorozat - A Peloponnészosz című útikönyvében.

Ezek a 2G útikönyvek első termékei, melyek a könyv és az okostelefon házasításából születtek, ahol a hagyományos útikönyvekhez QR-kódok segítségével biztosítjuk az aktuális információk letölthetőségét az internetről. 2020-ban jelennek meg az első 3G útikönyvek, ahol rövid, néhány perces videók színezik majd az anyagot.A VilágVándor útikönyvek eddig megjelent részeit szintén megtalálja a webshopban.